Haiku

Zen Traveler

utazni annyi, mint 

a senki földjén időzni

megérkezni: találkozni

Csend

csendben a zaj
zajban a csend
lélekzet
rend

Csoma-haiku

mi van ott, azon a tájon,

ami itt nincsen, 

ezen a nyelven

Haarem

az embernek kezébe kell fogni
meg kell mérni
szétszedni összerakni 

végül ott marad vagy mégsem
visszajön mert mi ott van neki az már sok
neki az még kevés 

Hús és tudat játéka

nem én vagyok aki révül
húsnak tudat zsákmánya és fordítva
egyik kiszáll köszönöm vége

Koanchrome

képkoanok kinek minek
oka célja egyben
szürke minden tavasz minden szürke

Lázár evangéliuma

mint Lázár élt utána
úgy élj utánam
hang kép mozgászuhatag 

Szahara kék

képek csak hullámok a tengerben
tengernek színe nincsen
nincsen is más csak a tenger a sivatag

Szöcske

léted betűbe hangba képbe sűrítve
pokolkbéli víg pillanataidnak
az itt és mostnak nem enyhülő bizonyítékai hol 

a jelenbe való bejáratot folyton
ezekre a tetvekre cseréled kénytelen
mik ugrálnak majd a világok közt hol 

nyoma sem marad jelennek bejáratnak

tréfás cseréről szólnak a versek
s a káprázatról mi belőle fakad

Örökországi levelek

szürke mint az madarasi köd
észre sem vennéd de ha mégis
csak azt mondod álmodozó ábel

eléd áll rádnéz a köd téli reggellé válik
meginogsz ott áll előtted
fedetlenül nem más mint káin

A lakoma vége

az utolsó lakoma az első
el sem kezdődött látod máris vége
nyakánál fogva játszik a kígyóval 

Egy kiállítás képei

vetíts lásd milyen üres a képernyő
teremts maltert ahol hézag van
vetítésnek teremtésnek lépcsőin lefelé

Világos van

sár a köröm alá
nem vagy rabja szavaknak képeknek
élni érdemes a verset írni minek